Valóban létezik-e a csaló étkezés, és ha igen, miért nem?

Nem hinném, hogy lenne olyan diétázó, aki ne hallott volna e fogalomról, a következőkben azonban nem azt fogjuk tárgyalni, hogy hová és mikor lehet beilleszteni az étrendbe, sokkal inkább arra térnék ki, hogy van-e létjogosultsága és mennyire helytálló ez a kifejezés 😉

Mit értünk pontosan csaló étkezés alatt?

Maga a csaló étkezés az angol „cheat meal” szóösszetételből eredeztethető, ami nagyjából annyit tesz, hogy a diétázó bizonyos időközönként (hetente/kéthetente, van, aki fog összeszorítva kibírja 1 hónapig is), az általában szénhidrátban- és zsírban igencsak szegény étrendjébe beiktat egy cupákosabb, egyszerű cukorban tocsogó étkezést. Ez jó esetben tényleg csak egy étkezést jelent, létezik azonban egy olyan verzió is, egy egész napot lefed (csaló nap), amelynek során nemcsak egy étkezés tápanyagtartalma tér el a megszokottól, hanem egy teljes napot „beáldoz” a diétázó a nemes cél érdekében.

Mi a jelenlegi trend a diéták és a csaló étkezések vonatkozásában?

Amennyiben valamilyen okból kifolyólag diétázásra adjuk a fejünket, jó esetben tisztában vagyunk a szükségleteinkkel, különös tekintettel az energiabevitelre, illetve az egyes makrotápanyagok (fehérje, zsír, szénhidrát) megoszlására. Ezen ismeretek nélkül ideig-óráig ellébecolhatunk, azonban szignifikáns változást nem fogunk tapasztalni a súlyunkat illetően, tehát a táplálkozási alapok ismerete elengedhetetlenül fontos. Ha nem tudod, hogy indulj el, akkor kiindulásként olvasd el egy korábbi cikkünket: https://maradjmozgasban.hu/hogyan-fogyj-okosan/.

A manapság divatos diéták többsége az egyhangúságra épít, bizonyos élelmiszercsoportokat (főleg a bűnös szénhidrátokat nagyobb mennyiségben tartalmazó gabonaféléket és az ezekből készülő termékeket) teljesen kizár az étrendből, így emberünk néhány hét után joggal sóvároghat egy -tiltólistán szereplő- tömény cukros kényelmi termék után. Itt jön képbe a csaló étkezés, hiszen, ha bizonyos időközönként beiktatjuk a hetirendünkbe, akkor tulajdonképpen legalizáljuk az addig tiltott falatokat. Így aztán most már a különböző étkezési programok egyrésze megengedi a nem túl gyakori kihágásokat.

Tényleg szükség van rá? – élettani vonatkozások

Ezt a témát érdemes többféle aspektusban is vizsgálni. Tegyük a szívünkre a kezünket. A hosszú hetek/hónapok koplalása, önsanyargatása után kinek ne esne jól egy zsírban vagy szénhidrátban dúsabb étkezés. Csak egy aszkéta mondaná, hogy köszönöm, nem 😊 Az átlagember azonban kapva kap az alkalmon és piros betűs ünnepként kezeli az egyes csaló étkezéseket. Ebből kifolyólag azt mondhatjuk, hogy van egy mentális háttere is ezeknek az étkezéseknek, hiszen megjutalmazzuk magunkat ez eddig elvégzett kemény munkáért. Másrészt viszont létezik egy kicsit kézzel foghatóbb indok is, mégpedig az, hogy a csaló étkezések beiktatása tulajdonképpen a szervezet összezavarását céloznák meg.

Jómagam is sokszor találkoztam azzal a jelenséggel, amikoris a hozzám fordulók étrendjét már nem lehet tovább szigorítani (én egyébként is megengedőbb vagyok, csak olyan élelmiszerek/nyersanyagok fogyasztását korlátozom, ami valóban szükséges), hiszen azon a legalacsonyabb kalóriabevitelen vannak, amik az alapanyagcsere fenntartásához és a napi szinten elvégzett munkához szükséges. Hatalmas hiba lenne még ebből is elvenni valamit!

A szervezet azonban idővel hozzászokik az alacsony energiabevitelhez és elkezd takaréklángon üzemelni, vagyis inkább raktároz, semmint felhasznál. Az anyagcsere lassulásával egy nagyon fontos hormonunk, a leptin szintje is lecsökken. Ez a hormonunk a zsírsejtekben termelődik, és ő a felelős az éhség-jóllakottság érzéséért. Ha kevesebb a zsírraktárunk, akkor csökken a leptin termelés is, ez viszont nagyobb éhségérzettel párosul. Ebből kifolyólag, ha a szervezet ismét táplálékhoz jut (mondjuk egy kalóriadúsabb étkezés alkalmával), meglódul a leptinszint és csökken az étvágy. Ilyen szempontból tehát azt mondhatjuk, hogy a csalóétkezéseknek abszolút van létjogosultsága, ha helyesen vannak beillesztve az étrendbe.

Személyes álláspont bemutatása

Túl a kicsit tudományos háttéren, engem konkrétan kiver a víz ettől a kifejezéstől. Maga a csalás az én olvasatomban ugyanis egy olyan rossz dolgot feltételez, ami mindenképpen rossz érzést generál abban, aki elkövette és valamilyen büntetést von maga után. Az igazat megvallva ez nem csak az én álláspontom, sokszor találkoztam már ugyanezzel a gondolatmenettel, a vége pedig legtöbbször bűntudat volt, amit sokszor még több edzés vagy még szigorúbb diéta követett. Szerintem ez egy hibás kifejezés, valaki valamikor elhintette és aztán így került be a köztudatba.

Többször találkoztam már a jutalom étkezés kifejezéssel is, ami szintén egy kicsit sántít, hiszen az étkezéseket nem kell kiérdemelni, nem kell ügyesnek/okosnak/szépnek lenni ahhoz, hogy bármit megengedhessünk magunknak. Ha mégis maradunk a nevezéktannál, akkor én inkább nevezném öröm étkezésnek, hiszen az elfogyasztásához jó esetben boldogság érzés, nem pedig bűntudat párosul. Ennek pedig ténylegesen megvan a helye a diétában, hetente-kéthetente egyszer teljes mértékben belefér az étrendbe, de mindenképpen szem előtt kell azt is tartani, hogy ez nem egy 0-24-es periódust jelent, hanem egyetlen étkezésre koncentrálódik.

Amennyiben továbbra is érdekel a helyes táplálkozás, illetve az, hogyan is étkezz okosan, várlak a táplálkozási tanácsadásaimon, amikről bővebben itt informálódhatsz! 🙂