Nem biztos, hogy ismersz, úgyhogy álljon itt most egy gyors ismertető, hogy tudd, kitől várod a segítséget! Nézzük meg, hogyan lettem edző! 🙂
20-as éveim legelején nem érdekelt más csak a foci, de az minden mennyiségben. Sokáig kispályáztam, de abban biztos voltam, hogy nem ekörül fog a későbbiekben az életem forogni. 🙂
Az fontosabb információ lehet, hogy hiába fociztam, állóképességben ugyan jó voltam, de erőben borzalmasan gyenge, ráadásul vékony is voltam, továbbá a felsőmet sem szerettem levenni, még a strandon sem. 🙂
2014-ben kedves családom unszolására (híznod kéne már egy kicsit végre), mentem el az első TRX edzésemre, ahova másfél órát utaztam, a Marina partra. Sok helyen meséltem már, hogy az első órán csak a bemelegítés gyakorlatokat vettük át, aztán remegő kézzel és lábbal mentem haza, majd első gondolatom az volt, hogy én soha többet nem megyek vissza edzeni.
Edzeni… inkább szenvedni..
Aztán valahogy mégis azon kaptam magam, hogy megint a metrón ülök és megyek a végzetembe.. lehet csak azért mentem, mert szép látvány volt a Duna partján alkartámasz közben nézni a hajókat, meg a sétáló emberek ijedt és rémült arcát nézni, ahogy rám pillantanak.
Korábbi edzőm még mindig azon röhög, hogy úgy guggoltam focistaként, mintha egy X szárnyú vadászgép lenne beépítve a lábamba, mozgástartományom meg olyan volt, mintha ki lettem volna karózva.. 🙂 (Erről mondjuk a mobilitásom tehetett, elég rendesen)
A korábbi edzőmről néhány szó:
Az első 2-3 hónapban a legforróbb nyári melegben ketten jártunk a Duna partra a 17:30-as idősávba edzeni, így a kezdeti szakaszban, ahol a legfontosabb, hogy megtanuljuk a technikai ínyencségeket, nagyon nagy figyelem hárult ránk, ezért gyorsan tudtunk fejlődni.
Valószínűleg, ha 10-en lettünk volna az edzésen, akkor jóval lassabban haladt volna a fejlődési ütemünk.
A gyakorlatainkat tehát folyamatos figyelem kísérte, minden egyes apró mozdulat a legprecízebben lett kijavítva. Mivel ezt a példát láttam és éltem át, ezért nekem is evidens volt, hogy ha egyszer esetleg edző lennék, akkor biztosan ezt a módszert fogom alkalmazni.
Kezdetben úgy éreztem, hogy bármit csinálok az rossz, de később rájöttem, hogy jobb mindig lehet, és ha ott, akkor, abban a pillanatban nem javítanak ki, akkor az egész tanulási folyamat elhúzódott volna és nehezebb lett volna a rosszul betanult mozgást, újra megtanulni.
Szóval egyik nap, mikor tiszta ideg voltam az akkori munkahelyem miatt, az edzés utáni eufória nyugtató hatása végett úgy gondoltam, hogy miért ne lehetnék edző. (megnyugodhattok, itt már kicsit ügyesebb voltam, mint korábban. ) Amint hazaértem este, már be is jelentkeztem a következő edzői képzésre, át sem gondoltam, hogy akkor hogyan tovább.
Mondanom sem kell, hogy nagymenő TRX-esként elmentem egy Cross órára, ahol szintén úgy éreztem magam, mint, aki életében nem hajtott végre semmilyen sportmozgást.
Aztán persze ez a folyamatos képzések és gyakorlások hatására nagymértékben változott, de eléggé alulról indultam.
Később 2016-tól egy cross teremben vállaltam el egy részmunkaidős edzői pozíciót, majd fél év után 2016 augusztusától már teljes munkaidőben szedek szét mindenkit nap, mint nap. 😉
Erőnléti edzőként is dolgoztam NB1/B-s kézilabdás lányokkal, azonban jelenleg a legfontosabb, hogy kolléganőmmel a Maradj Mozgásban edzőteremben, átlagembereknek tanítsuk meg az egészséges mozgás okozta örömöt és, hogy sérülésmentesen tudjuk őket életük formájába hozni! 🙂
Mi az a 3 fontos dolog, amit az én röviden összefoglalt életpályámból megtanulhattok:
- Mindenki gyenge és erőtlen mikor elkezdi, majd később onnan töri fel magát, csupán szorgalom és motiváció kell hozzá
- Az állandó javítás a te fejlődésedet szolgálja, olyan nincs, hogy valakit nem lehet javítani (Ezért jó, ha tudnál majd visszajelzést küldeni az edzéseidről)
- Amilyen az edző olyan a tanítvány. Ezért örülök annak, mikor látom, hogy áll hozzá egy-egy vendégem a feladatokhoz akár az életben, akár a sportban.
A mottóm pedig: Válj Parádés Sportolóvá!
Ha érdekel, hogy a fentiek után, vajon milyen csoportos órákat tarthatunk, akkor kattints ide! 🙂
