Baksa Lajos

Mi volt az ok, ami miatt el szeretted volna kezdeni a mozgást?

Általános iskolás korom óta szerves része volt a sport az életemnek, űztem versenyszerűen a labdarúgást, majd a konditermek világa csábított el — de ez a rendszeres intenzív sport az iskolák utáni nagybetűs élet, majd két komoly sérülés hatására teljesen megszűnt az életemben.

A legutóbbi egy komolyabb térdsérülés volt, amit két operáció és hosszú rehabilitáció követett — majd 3 évet ölelt fel. Ez a mozgásszegény életmód megtette a hatását: nagy testsúlygyarapodás, erősen beszűkült mozgástartomány, szinte nem létező állóképesség. Nyilván a sportolás újrakezdésén folyamatosan őrlődtem, de a szándék valódi tettekre váltását sokszor köthetjük egy-egy életeseményhez.

Nálam ez egy baráti társaságban végrehajtott túra élmény volt, amely borzalmasan sikeredett a kialakult kondícióm miatt — és ez átkattintott valamit a fejemben: ez így nem mehet tovább! A nagy felismerés után határoztam el, hogy újra sportolni fogok. Mivel a sérülések miatt a korábbi sportokat nem akartam újrakezdeni, gondoltam kipróbálok valami újat — így találtam rá az MM sportklubra és kiváló edzőire.

Mire emlékszel vissza az első edzéseid emlékei közül?

Az első edzés nagy vízválasztó mindenki életében, hiszen az első benyomások minden területen meghatározók. Mivel korábban sok évet töltöttem sportklubokban, az, hogy csapatban kezdjek el mozogni, nem aggasztott — csakúgy, mint szerény fizikai állapotom, hiszen tudtam, azért megyek, hogy ezen változtassak.

Azt gondolom, amikor beléptem a terem ajtaján, maga a hangulata, a családias légkör rögtön átjött — és ez nekem nagyon imponált. Az, hogy az összes jelenlévő edző bemutatkozott és azonnal elláttak minden szükséges információval, az edzőtermek világában nem gyakori jelenség! Külön szeretném megemlíteni: a második edzéstől minden edző tudta a nevem — ez olyan tiszteletet és figyelmet tükröz, amit egyetlen sportklubban sem tapasztaltam korábban.

Az első naptól kezdve az edzésmunkánk folyamatos kontroll alatt van — meglepett, milyen sok figyelmet kap egy-egy sportoló, ha erre szüksége van, vagy ha a gyakorlatvégzése kiigazításra szorul. A hatékonyságáról annyit: az izomláz az első edzéstől kezdve gyakori vendég volt minden sporttársnál.

Miben látod a legnagyobb változást az életedben?

A legnagyobb változás nyilván a fogyás, amely során jelentősebb súlytöbblettől sikerült megszabadulni. Azonban a legélvezetesebb a mozgás szabadsága! Korábban krónikusnak gondolt ízületi fájdalmaim szűntek meg — olyan mozgások is mennek, amelyeket talán 20 évvel ezelőtt tudtam szabályosan végrehajtani. Erősebb lettem, jobb lett az állóképességem.

Elképesztően örömteli felszaladni két emeletet úgy, hogy nincs légszomjad és egekbe szökő pulzusod. A sportolásra sarkalt túrát már bőven szintidő alatt teljesítem — úgy, hogy nekem kell bevárnom másokat. Szerintem ez az igazi szabadság. A mozgás közben az ember rájön, hogy ez igazából a természetes életmód — és a fizikai jóléten túl a lelkiállapotra is irgalmatlanul jótékony hatással van.

Ha igazán rászánja magát az ember, hirtelen azon kapja magát, hogy csak a mozgás elkezdésével és az étrendre való odafigyeléssel (nem extrém dolgokra vagy durva diétákra gondolok) már életmódot is váltott — és a pozitív változások szinte azonnal elkezdődnek.

Van esetleg valamilyen további célod a mozgás területén belül?

Bármennyire is hihetetlennek tűnik, ez a sok-sok pozitív változás szinte csak az út eleje — és még bőven van lehetőség tovább fejlődni. A jelenleg kitűzött célom a folyamatos fejlődés mellett elérni, hogy saját testsúlyom mozgatása ne jelentsen nagyobb nehézséget, és az állóképességem is tovább javuljon.

Fontosnak tartom a célok meghatározását, mert az nagyon motiváló. Anélkül csak elvégzendő monoton munkává válhat a testedzés — ezért mindig újabb és újabb célokért érdemes dolgozni. Nem kell azonnal nagyokért vagy elérhetetlenekért — mindig csak a következőért. A lényeg: a folyamatos progresszió, önmagunk legyőzése.