Következő sikersztorink főszereplője Tóth Alexandra, aki az elmúlt években elképesztően nagy változáson esett át, személyiségileg, lelkileg, fizikailag és természetesen kondícióban is. 🙂 Edzőtermünk egyik legmotiváltabb, legpörgősebb, legtettrekészebb vendégévé vált, akivel mindenki imád, beszélgetni, edzeni, közös élményeket szerezni. 🙂 Reméljük, hogy még rengeteg hasonló vendéghez lesz szerencsénk, mert mindenkinek követendő példaként szolgál a hozzáállása. 🙂

Mi volt az ok, ami miatt el szeretted volna kezdeni a mozgást?

Kitérnék kicsit a gyerekkoromra, mert oda mindig, minden visszavezethető.

Három éves voltam amikor előszőr korcsolyát húztam és jégre léptem. Egész gyerekkoromat a Városligeti műjégpályán töltöttem, majd mikor elég idős lettem hozzá egy fiú csapatba jártam külön esti hokiedzésekre. Sajnos ez nem tartott sokáig, ugyanis hajlamos voltam a sérülésre és így magasabb szintre nem juthattam.

A lételemem volt a korizás, de felnőtt koromra a megnyúlt ínszalagok miatt és a műtét elkerülése érdekében fájó szívvel, de lemondtam róla. Az általánosban kosaraztam minden nap, ott is jártam külön edzésre és imádtam. Egyszer egy kerületi versenyen másodikok lettünk a csapattal. Emellett tollas labdáztam is, méghozzá nem is akár hogy.

A sport nagyon felszabadító és egy teljesen más állapotba emeli az embert, legyen akárhány éves.

Ez után nagyon-nagyon sok év kimaradt a mozgás terén. Próbálkoztam időközönként találni valami mozgásformát. Nagy konditermekben, fitness termekben de olyan távol állt tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Valahogy nem is vettem igazán komolyan az egészet, inkább arról szólt volna hogy csináljak valamit. Az a gyerekkori „tűz” és örömforrás, amit a sport okozott anno, sehol nem volt már meg bennem.

Mielőtt Norbiékkal találkoztam a tudatos táplálkozás világában merültem el, akkor fogytam 15 kilót. Büszkén meséltem nekik első találkozásunkkor. Akkor már jó ideje voltak személyi edző ügyfeleim, akiknek dolgoztam de ők mások voltak. Hiába találkoztunk a város másik felében, kiderült hogy a termet az otthonomtól 1 km-re nyitják majd meg. Mikor ezt meghallottam azonnal megfogalmazódott bennem, hogy edzeni is eljárhatnék majd.

Soha nem keverem a munkát a magánélettel de nagyon szimpatikusak voltak nekem, jól működött a munkakapcsolatunk és úgy véltem ez akkora ziccer, amit óriási hülyeség lenne kihagyni. A terem nyitás után majd egy évvel lettem csak a vendégük. Előtte már itthon hébe-hóba mozogtam, de tudtam hogy hosszútávon sehova nem fog vezetni ez a tingli-tangli. Őszintén megvallva nehezen szántam rá magam hogy elkezdjem az edzőterembe járást, mert szociálisan kicsit érzékeny vagyok az új közösségekre és emellett kicsi gyerekkel olyan lehetetlennek tűnt a megvalósítása. De amikor már úgy láttam kivitelezhető, nekifutottam. Na akkor most vagy soha!

Hogy mi volt az ok, amiért ide kezdtem járni? Ők! A személyiségük bevonzott. Mert tudtam hogy jó helyen leszek náluk ha belevágok, de bevallom akkor még igazán célom nem volt az edzéssel csak hogy legyen egy hely ahova járhatok kicsit kiszakadni a mindennapokból. Valami, amit saját kedvtelésből csinálok, valami teljesen új.

Mire emlékszel vissza az első edzéseid emlékei közül?

Húha. 😀 Hát nyilván arra, hogy mennyire más szinten voltam, mint a többiek, akikkel edzettem és nyilván olyanokkal nyomtam, akik már nagyon régóta mozogtak. De ez engem abszolút motivált. Keményen dolgoztak az órán, ezért nekem is kellett. Persze mindezekhez elengedhetetlen volt a jó társaság és itt fenomenális a közeg, mert olyan mintha egy nagy családba érkeznél. A kezdetektől jól éreztem magam a teremben.

Amire tisztán emlékszem hogy milyen könnyű volt (nyilván nem tartott ez sokáig). 😀 Nem éreztem megterhelőnek, tudtam hogy még csak „bemelegítünk”. Bár voltak gyakorlatok, amikben azért megfeszültem. Pl: a huzi csillió mennyiségű szalaggal. Egy darabig csak Dórihoz jártam délelőttönként és tanulgattuk a helyes feladat végrehajtásokat. Nagyon kedves, figyelt rám mind szakmailag, mind emberileg és ez jól esett. Persze ez ma sincs másképp és most már rugalmasan járva időben, minden edzőhöz nagyon szeretek órára járni. Megdicsérnek ha szépen dolgozol és még inkább figyelsz rá hogy jól csináld. 

Miben látod a legnagyobb változást az életedben?

Őszintén? Mindenben és nem túlzok, amikor ezt mondom. Sokat tudnék erről is beszélni de csak hogy néhányat kiemeljek közülük: sokkal erősebb lettem, izmosabb, magabiztosabb, mobilisabb és jóval fittebb. A testtartásom és a személyiségem is más lett. Nyitott lettem egyéb mozgásokra is, mint a túrázás, futás. 

Kitartásban! Egy év után volt egy komoly sérülésem (nem edzőtermes), 3 hét fekvés és 3 hónap gyógytorna után, alig vártam hogy visszamehessek edzeni. Vissza kellett építeni mindent, de mára erősebb a lábam, mint korábban. 😊 Ezután valami bekattant nálam, mintha kaptam volna egy új „fanatikus” embert és már nem is emlékeztem milyen is volt a 3 évvel ezelőtt énem, csak azt tudtam hogy pont azt érzem a mozgás iránt mint gyerekkoromban.

Van esetleg valamilyen további célod a mozgás területén belül?

Tovább erősíteni magam, persze okosan és tudatosan. Amit igazán szeretnék elérni az a folyamatos munka, hogy végig tudjak csinálni egy órát úgy, hogy nem állok meg a gyakorlat közben. Sajnos ez még mindig előfordul, de már rettentően sokat javult ez a terület is. No meg állóképesség, kardió javítás. Ezeken dolgozom.

Cél mindig van és kell is hogy legyen, máskülönben mi visz előre? 🙂